xxx menü

A KAP rövid története

1962:
Létrejön a közös agrárpolitika (KAP)! A közös agrárpolitika lényege, hogy a mezőgazdasági termelők jó áron tudják értékesíteni áruikat. Ők évről évre egyre többet és többet termelnek. Az üzletek polcai megtelnek megfizethető árú élelmiszerekkel. Ezzel megvalósult az első célkitűzés: az élelmezésbiztonság.

1970-es–1980-as évek:
A kínálat szabályozása. A gazdaságok termelékenysége olyan mértékben megnőtt, hogy a szükségesnél nagyobb mennyiségű élelmiszert is előállítanak. Az élelmiszer-fölösleget elraktározzák, ami „élelmiszerhegyek” felhalmozódásához vezet. Ezért célzott intézkedéseket vezetnek be, amelyek összhangba hozzák a termelést a piaci igényekkel.

1992:
A KAP a piac helyett ezentúl a termelőket támogatja. Az ártámogatás szerepe csökken, helyét a gazdálkodóknak történő közvetlen segélykifizetések veszik át. A termelőket arra ösztönzik, hogy a környezetvédelmi szempontokat fokozottan figyelembe véve gazdálkodjanak. A KAP reformja egybeesik a Rióban 1992-ben tartott Föld-csúccsal, ahol elfogadják a fenntartható fejlődés elvét.

1990-es évek közepe:
Előtérbe kerülnek az élelmiszerekkel kapcsolatos minőségi követelmények. A közös agrárpolitika új intézkedésekkel támogatja a mezőgazdasági befektetéseket, a képzéseket, az élelmiszer-feldolgozás fejlesztését és a marketinget. Lépéseket tesznek a hagyományos és regionális élelmiszerek védelme érdekében. Megvalósításra kerül az ökológiai termelésről szóló első európai jogszabály.

2000:
A KAP a vidékfejlesztésre helyezi a hangsúlyt. A KAP fokozott hangsúlyt fektet a vidéki Európa gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésére. Mindemellett folytatódnak a 90-es években megkezdett, a gazdálkodók piacorientáltságának növelését célzó reformok.

2003:
A KAP újabb reformja függetleníti a támogatást a termelés mennyiségétől. A termelők tevékenysége piacorientáltabbá válik, és – az európai mezőgazdaságot érintő bizonyos korlátozásokra való tekintettel – jövedelemtámogatásban részesülnek. A támogatás fejében tiszteletben kell tartaniuk az élelmiszer-biztonságra, a környezetvédelemre és az állatok jólétére vonatkozó szigorú normákat.

2000-es évek közepe:
A KAP nyit a világ felé. Az Európai Unió világelső a fejlődő országokból származó mezőgazdasági termékek behozatalában. Nagyobb mennyiséget importál, mint az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália és Kanada együttvéve. A „fegyver kivételével mindent” megállapodás keretében az Európai Unió szabad piaci hozzáférést biztosít az összes legkevésbé fejlett országnak. Egyetlen más fejlett ország sem tanúsít ennyi nyitottságot, elkötelezettséget és nyújt tényleges piaci hozzáférést a fejlődő országok termelői számára.

2007:
Az Európai Unió gazdálkodóinak száma megduplázódik a 12 új tagállam 2004-es és 2007-es csatlakozását követően. Tizennyolc évvel a berlini fal leomlása után az Európai Unió 27 tagállamot és több mint 500 millió polgárt számlál. A bővítéssel megváltozik az unió mezőgazdaságának és vidéki tájainak összképe is.

2011:
A KAP újabb reformja a mezőgazdasági ágazat gazdasági és ökológiai versenyképességének erősítésére törekszik annak érdekében, hogy a vidéki területeken ösztönözze az innovációt, küzdjön az éghajlatváltozás ellen, támogassa a foglalkoztatást és a növekedést.

2013:
A 2014-2020 időszakra szóló reformok kidolgozása. A KAP „egészségügyi állapotfelmérése” (Health Check) eredménye, hogy a támogatások termeléstől való szétválasztásának erősítésével a történelmi jogosultságokat fokozatosan felváltja a területi (hektáronkénti) támogatási modell. A területi támogatási modell alkalmazása a KAP I. pillérén belül azt jelenti, hogy megvalósul a fokozatos anyagi konvergencia (a természet és a funkció tekintetében) a termeléstől függetlenített hektáronkénti kifizetések és a II. pillérből nyújtott támogatások (agrár-környezetvédelem, hátrányos természeti helyzetű területek támogatása) egy része között. Ezzel szemben a tagállamok teljes mértékben kihasználhatják a Health Check által kibővített opciókat további támogatások átcsoportosításához a szarvasmarha- és juhágazat javára. Ez lehetőséget nyújt a tágállamok számára, hogy az egységes támogatási jogosultságok (SFP) 10%-ának elkülönítésével testre szabott, célirányos támogatási programok alkalmazásával részlegesen visszaállítsák a kapcsolatot a termelés és a támogatás között (a tej-, a marhahús- és a juhágazat esetében).

Az Európai Bizottság által társfinanszírozott tevékenység. Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez.
Ez a kiadvány (közlemény) a szerző nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásért.